A jobb és most már a baloldali véleményformálók közül is egyre többen vizionálják egy esetleges polgárháború rémét. Én nem értek egyet velük, nem lesz polgárháború. Polgárháború van. De ennek a háborúnak kivétel nélkül magyar, illetve nem cigány áldozatai vannak. Szögi Lajos, Marian Cozma, vagy a berzéki családapa, akit pusztán azért vertek halálra fényes nappal karókkal, mert rosszkor volt rossz helyen. És a dühöngő, fékevesztett cigányterror százezernyi névtelen áldozata, akiket, ahogy Bayer írja, nap mint nap meglopnak, összevernek, megaláznak és megölnek. És most már Bándy Kata is.
Mi pedig nem teszünk semmit, tűrjük. Tűrjük ezt is és tűrni fogjuk a következőt, meg a következőt, meg a következőt. Azért, mert a társadalmunk nagyon súlyos beteg. Ha nem az lenne, akkor már régen nem itt tartanánk és akkor például Bándy Katának sem kellett volna iszonyatos kínhalált halnia csak azért, mert egy bedrogozott bűnözőcigánynak éppen erőszakolni és ölni támadt kedve.
Aki a cigányoktól bármiféle bocsánatkérésre, megbánásra számít, az szerintem végtelenül naiv. Ezek az ilyen fogalmakat, hogy például együttélés, alkalmazkodás, tanulás, munka, erkölcs, rend még csak értelmezni sem tudják. Ezeknek a gonosz, degenerált világában a fenti fogalmak egyszerűen nem léteznek. A nagy részünk most sem érti, hogy miért rossz, miért bűn az, amit a fajtársuk művelt. És mi tényleg ezektől várunk bocsánatkérést?
És nem értek egyet azzal a most már végtelenül unalmas és üres rizsával sem, hogy ezért a helyzetért az „elmúltnyolcév” a felelős. Nem. Ezért a helyzetért kivétel nélkül mindenki felelős, aki döntési pozícióban van és volt az úgynevezett rendszerváltás óta. Ők azok, akik nem akarnak, tudnak, vagy mernek szembenézni a gyilkos iszonyattal és tétlenül, sunyin, gyáván, vagy éppen pitiáner érdekektől vezérelve hagyják, hogy tömegek életét tegyék tönkre, nyomorítsák meg és vegyék el gyilkos paraziták. Ők a parlamentben, a minisztériumokban, a bíróságon, az ügyészségen, a rendőrségen cinkosai ezeknek.
És végül felelősek vagyunk mi is, akik ilyeneket juttatunk és tartunk a hatalomban és akik a legembertelenebb rémtetteket is szinte szó nélkül, lesütött szemmel, megalázkodva vesszük tudomásul, miközben a kisujjunkat sem mozdítjuk saját megnyomorítóink, kiirtóink ellenében. Sőt még mindig ott tartunk, hogy még csak beszélni sem szabad róla, mert aki kimondja az egyébként mindenki számára nyilvánvaló tényt, az abban a pillanatban szalonképtelen, szélsőséges nácifasiszta lesz és nincs többé helye a „kulturált” közéletben. És mindezt úgy, hogy a tomboló terror sötét iszonyatát nap mint nap egyre elviselhetetlenebbül érezzük a tulajdon bőrünkön.
Hát ezért súlyos beteg a társadalmunk és ha nem fogunk össze és lépünk tudatosan a gyógyulás útjára, akkor nincs remény, mert akkor továbbra is azt kapjuk, amit a mentalitásunkkal, viselkedésünkkel kiérdemlünk. És azt nem fogjuk túlélni.
"Ideje az őszinte szónak." - írja Bayer. Szerintem nem. Szerintem a szavak ideje nagyon régen lejárt. Most már ideje végre a tetteknek.
