Mióta az eszemet tudom, tehát nagyjából olyan bő két évtizede mondják, mondjuk folyamatosan a magyar focival kapcsolatban, hogy ennél már nincs lejjebb.
2003-ban a Debrecen magyar-szinten hatalmas bravúrt hajtott végre és bejutott a legjobb 32 közé az UEFA kupában, ezzel magyar csapatként egyedülálló módon megélte a tavaszt Európában. Ez az óriási tett előtte sok-sok évig nem sikerült senkinek és azóta sem volt ilyesmire újabb példa. Ez már önmagában is elég siralmas, de a helyzet azóta jó magyar szokás szerint gyorsan és radikálisan romlik.
Addig ugyanis az volt a nagy kérdés, hogy vajon lesz-e magyar csapat, amelyik megéli a tavaszt a nemzetközi porondon. Az utóbbi szűk évtizedben viszont már sokkal inkább az, hogy vajon lesz-e még ősszel magyar csapat Európában. A Videoton tavalyi dicsőséges Bl-menetelése után - amikor is az első szembejövő ellenfél (az egyébként harmatgyenge Sturm Graz) simán kiverte őket a selejtezőben, soha nem látott mélységbe taszítva ezzel a magyar klubfutball presztizsét – pedig már az a kérdés: vajon megéli-e magyar csapat az augusztust(!) egy nemzetközi kupában…
Ekkor biztos sokan gondolták, hogy igen, most már tényleg elértük a gödör alját, ezt már egyszerűen képtelenség alulmúlni. De aztán jött 2012. és jött megint a Loki. Az itthon szó szerint legyőzhetetlen bajnokcsapat, amelyik hülyére verte a teljes magyar (él)mezőnyt és toronymagasan nyerte meg a professzionális enbéegyet. Nos, ez a csapat úgy kapott ki a nagynevű, nemzetközi klasszisok sorát felvonultató albán Skenderbeu (vagy mi…)-tól, hogy az 1-0-s eredmény még rájuk nézve volt felettébb hízelgő. Az albán labdazsonglőrök ugyanis nemcsak elverték, de le is focizták a pályáról a magyar bajnokot, akik egy szót sem szólhattak volna, ha 1-0 helyett kapnak egy hármast, vagy négyest…
Persze, tudom én, hogy ez még csak az odavágó volt, meg egyszeri kisiklás, meg hogy még a Barcelonának is lehet rossz napja és majd holnap a visszavágón megrázzák magukat a fiúk és megmutatják az albán kecskepásztoroknak, hogy hol lakik a magyarok úristene, ésatöbbi ésatöbbi. De még ha csodák-csodájára így is lenne, a fentieket ezzel sajnos már nem lehet meg nem történtté tenni.
Ezek után pedig nincs más hátra, mint ismét feltenni a jól ismert kérdést: Lehetséges, hogy még ennél is van lejjebb? A választ pedig szerintem már mindannyian jól tudjuk…
